Bambinál fedeztem fel ezt a könyvet és már hallottam róla korábban, így belevetettem magam.
Azt hallottam, hogy ez a legeslegszebb szerelmi történet. Gondoltam, most éppen egy kis csöpögős szerelmi sztorira van szükségem, főleg mikor éppen romantika hiányban szenvedek.(no nem kell rosszra gondolni, éppen csak államvizsgázik a férjem, tehát a jogi fogalmakon kívül nem igazán lehet vele bármi másról szót ejteni)
a legeslegszebb és a legeslegszomorúbb az biztos. Annyira tetszett, hogy elolvastam egy délután alatt (azaz talán 1 óra alatt, csak éppen buszoztam, fürödtem, lazultam)
egy selyemhernyó kereskedőről szól, aki Japánban szerzi be a petéket, és ehhez 4 hónapra kell megválnia feleségétől. Hosszú utat tesz meg és az idegen világ elvarázsolja, csábítja. Hazaérkezve aztán mindennapjai boldogságban telnek, de mégis hiáynzik neki az ismeretlen és afőképp egy japán különleges lány, akibe mondhatni első látásra beleszeretett. Szerelmük beteljesületlen és a történetben csavar is van, ami szerint az otthon élő feleség is belebonyolódik a történetbe, hiszen "az a nő ő szeretne lenni".
Sajnálatos, hogy a férfi csak akkor jön rá arra, hogy ami számára a boldogságot, az igazi boldogságot jelenti, az mindvégig ott volt mellette a felesége személyében, amikor a nő meghal.
Szomorú történet.De az kétségtelen, hogy a legodaadóbb és legönzetlenebb szerelemről szól, az önfeláldozásról...amire szerintem ÉN nem lennék képes.
És talán jó e az, ha az ember úgy tesz mintha nem venné észre a társa érzelmi kilengéseit és tötretlenül igyekszik megőrizni az otthon meghittségét és nyugalmát?
Mindenki döntse el maga, hiszen érdemes elolvasni a könyvet.
Bennem maradandó nyomot hagyott az biztos,bár még kavarognak a fejemben a gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése